Szaturnusz

A Szaturnusz a Naptól a hatodik, méretét tekintve a második legnagyobb bolygó.

• Naptól mért távolsága: 1,429,400,000 km (9.54 CSE)
• egyenlítõi átmérõ: 120,536 km; sarki átmérõ: 108,728 km
• tömeg: 5.688e26 kg

Szaturnusz az egyik legõsibb római isten. A vetés, a vetõmag istene, a könyörtelen idõ jelképének tekintették. A görög mitológiabeli titánnal, Kronosszal azonosították; aki apját Uránoszt megcsonkítva, feleségül véve saját leánytestvérét Rheiát került az égi trónra; és akinek azt jósolták, hogy egyik fia fogja megfosztani a trónjától.

Jupiter

A Jupiter a Naptól az ötödik és messze a legnagyobb bolygó. Tömege kétszer akkora mint az összes többi bolygóé együttvéve.

• Naptól mért közepes távolsága: 778,330,000 km (5.20 CSE)
• egyenlítõi átmérõ: 142,984 km; sarki átmérõ: 133,708 km
• tömeg: 1.900e27 kg

A római mitológiában Jupiter az ég, a nappali világosság, a vihar istene, az istenek királya, akit a görög Zeusszal azonosítottak. Zeusz a görög mitológiában a legfelsõbb istenség, az istenek és emberek ura, az olümposzi isteni család feje; nevének jelentése "fényes égbolt".

Bár a szakemberek többsége a Titant nem a mai élet, inkább a prebiotikus fejl?dés tanulmányozása miatt tartja érdekesnek - egyesek nem zárják ki az élet, s?t amai élet lehet?ségét. Itt a f? probléma az extrém alacsony h?mérséklet, amelyen folyékony víz a felszínen nem fordulhat el?.

Valamivel jobb a lehet?ség a felszín alatti óceánban, de ott a hideg mellett a vízben oldott ammónia kémhatása is problémát okozhat a szerves anyagok kombinálódásánál - igaz, ezen a területen még nem tiszta a kép.

Az asztrobiológiai kurzus ötödik részében a Szaturnusz sûrû nitrogénlégkörrel fedett holdjával, a Titannal, illetve annak asztrobiológiai vonatkozásaival ismerkedünk meg. Az égitest egyik érdekessége, hogy jégpáncélja alatt a Naprendszer talán legnagyobb folyékony óceánja rejtõzik, légkörében pedig ahhoz hasonló kémiai folyamatok zajlanak, amilyenek a feltételezések alapján az õsi Földön, az élet keletkezését megelõzõ ún. prebiotikus fejlõdésalatt történtek.

Az antarktiszi McMurdo-szárazvölgyek

Az antarktiszi szárazvölgyek a déli kontinens legnagyobb jégmentes területei. A rendkívül száraz vidéken az alacsony hõmérséklet mellett erõs szél, nyáron erõs ultraibolya sugárzás, napi ciklusú fagyás és olvadás, a talajban pedig sók jellemzõk. A térségben sajátos felszínformák, gleccserek, illetve jéggel fedett tavak is elõfordulnak - ezt tekintik ma a marsfelszíni viszonyok legjobb földi analógiájának, noha még az itteni körülmények is sokkal enyhébben azoknál, amelyek a vörös bolygón jellemzõk.

Az alábbiakban olyan környezeteket tekintünk át, amelyek fizikai, kémiai paramétereik szempontjából eltérnek az általunk, emberek által megszokottól, ezért extrémnek nevezzük õket. Az élõlények itt megfigyelt viselkedésének tanulmányozása átvezet az élet lehetõségének vizsgálatához más égitesteken.

Fekete füstölgõk

A fekete füstölgõk tenger alatti vulkanikus központok, ahol forró vulkáni anyagok törnek fel, fõleg ún. utóvulkáni tevékenység keretében. Itt tehát elsõsorban már nem lávákkal, hanem forróvizes oldatokkal van dolgunk, amelyekbõl a hideg tengervízbe érve sok anyag kiválik.

Az [origo] tudomány rovatának ismeretterjesztõ sorozata a Földön kívüli élet utáni kutatás iránt érdeklõdõ, de szakirányú végzettséggel nem rendelkezõ olvasókat vezeti be az alapokba és a legújabb eredményekbe. A kurzus negyedik részében az extrém életformákat, valamint az általuk lakott szokatlan élõhelyeket tekintjük át.

Tájkép az Atacama-sivatagból. A száraz viszonyok között csak extrém tûrõképessegû életformák fordulnak elõ

Asztrobiológia

Az asztrobiológia nem egy új vagy önálló tudományág.

A földi élet fejlõdésének fõ lépései bolygótudományi szempontból az alábbiakban összegezhetõk.

Az élet keletkezésének idõpontjaa 3,5 és 4,0 milliárd évvel ezelõtti idõszakra tehetõ. A legõsibb életnyomok között említhetõk a Nyugat-Ausztráliában talált 3,5 milliárd éves sejtszerkezet-fosszíliák, valamint 3,8 milliárd éves, feltehetõleg biogén eredetû (élõlényektõl származó) anomáliák a fennmaradt kõzetek szénizotópjainak arányaiban.

Mint korábban említettük, ekkor a légkör fõként szén-dioxidból állt, emellett még sok molekuláris hidrogén, nitrogén, metán, ammónia, valamint vízgõz lehetett benne.

Az élet kialakulása vagy bolygónkon történt, vagy az élet máshonnan került ide. A szakemberek többsége az élet földi keletkezését preferálja - a Földön kívüli eredetnem ad választ a keletkezés kérdéseire. Az elsõ esetet tekintve érdemesaz élet kialakulásakor a bolygónkon uralkodó körülményeket, környezeti paramétereket tanulmányozni. A bolygók ugyanis fejlõdésük elején jobban hasonlítanak egymáshoz, mint késõbb. Ennek oka, hogy anyaguk összeállása, a belsõ differenciálódás (az anyagok rétegekbe - mag, köpeny, kéreg - való különülése), valamint a korai Naprendszerben jellemzõ gyakori becsapódások alkalmával sok hõ szabadul fel.

Féléves online tudományos ismeretterjesztõ tanfolyamot indított az [origo] tudomány rovata, amely a Földön kívüli élet utáni kutatás iránt érdeklõdõ, de szakirányú végzettséggel nem rendelkezõ olvasókat vezeti be az alapokba és a legújabb eredményekbe. A sorozat harmadik részében az élet lényegét próbáljuk megközelíteni. A Földön kívüli élet kereséséhez ugyanis elsõ lépésként a földi életet kell megismerni, és különösen kialakulási körülményeit megérteni.