Érdekel a világ a kozmos a tudomány minden ami körülötunk történik? Fedzd fel máshol is az univerzum titkait látogas el hozzánk és ha van keved csatlakoz! Szerintem téged is érdekelhet kis közösségünk:

A Csodálatos Világűr-és a Föld

Minden nyáron megcsodálhatjuk a Perszeida meteorraj látványos bemutatóját, így lesz ez idén augusztusban is.

A perszeidák csúcspontja keddre várható, Margaret Campbell-Brown és Peter Brown 2008-as Észlelési Kézikönyve szerint magyar idõ szerint délután 1 órakor tetõzik, ami leginkább az észak-amerikaiaknak, ott is inkább a nyugati államokban élõknek kedvez. Ami minket vigasztalhat azon túl, hogy országszerte túlnyomóan tiszta égbolt várható, a nagyobbodó Hold is lenyugszik hajnali fél kettõkor, jövõre az utolsó negyedébe lépõ Hold bevilágítja majd az éjfél utáni égboltot, némileg nehezítve a hullócsillagok észlelését.

Bár a szakemberek többsége a Titant nem a mai élet, inkább a prebiotikus fejl?dés tanulmányozása miatt tartja érdekesnek - egyesek nem zárják ki az élet, s?t amai élet lehet?ségét. Itt a f? probléma az extrém alacsony h?mérséklet, amelyen folyékony víz a felszínen nem fordulhat el?.

Valamivel jobb a lehet?ség a felszín alatti óceánban, de ott a hideg mellett a vízben oldott ammónia kémhatása is problémát okozhat a szerves anyagok kombinálódásánál - igaz, ezen a területen még nem tiszta a kép.

Az asztrobiológiai kurzus ötödik részében a Szaturnusz sûrû nitrogénlégkörrel fedett holdjával, a Titannal, illetve annak asztrobiológiai vonatkozásaival ismerkedünk meg. Az égitest egyik érdekessége, hogy jégpáncélja alatt a Naprendszer talán legnagyobb folyékony óceánja rejtõzik, légkörében pedig ahhoz hasonló kémiai folyamatok zajlanak, amilyenek a feltételezések alapján az õsi Földön, az élet keletkezését megelõzõ ún. prebiotikus fejlõdésalatt történtek.

Az antarktiszi McMurdo-szárazvölgyek

Az antarktiszi szárazvölgyek a déli kontinens legnagyobb jégmentes területei. A rendkívül száraz vidéken az alacsony hõmérséklet mellett erõs szél, nyáron erõs ultraibolya sugárzás, napi ciklusú fagyás és olvadás, a talajban pedig sók jellemzõk. A térségben sajátos felszínformák, gleccserek, illetve jéggel fedett tavak is elõfordulnak - ezt tekintik ma a marsfelszíni viszonyok legjobb földi analógiájának, noha még az itteni körülmények is sokkal enyhébben azoknál, amelyek a vörös bolygón jellemzõk.

Az alábbiakban olyan környezeteket tekintünk át, amelyek fizikai, kémiai paramétereik szempontjából eltérnek az általunk, emberek által megszokottól, ezért extrémnek nevezzük õket. Az élõlények itt megfigyelt viselkedésének tanulmányozása átvezet az élet lehetõségének vizsgálatához más égitesteken.

Fekete füstölgõk

A fekete füstölgõk tenger alatti vulkanikus központok, ahol forró vulkáni anyagok törnek fel, fõleg ún. utóvulkáni tevékenység keretében. Itt tehát elsõsorban már nem lávákkal, hanem forróvizes oldatokkal van dolgunk, amelyekbõl a hideg tengervízbe érve sok anyag kiválik.

Az [origo] tudomány rovatának ismeretterjesztõ sorozata a Földön kívüli élet utáni kutatás iránt érdeklõdõ, de szakirányú végzettséggel nem rendelkezõ olvasókat vezeti be az alapokba és a legújabb eredményekbe. A kurzus negyedik részében az extrém életformákat, valamint az általuk lakott szokatlan élõhelyeket tekintjük át.

Tájkép az Atacama-sivatagból. A száraz viszonyok között csak extrém tûrõképessegû életformák fordulnak elõ

Asztrobiológia

Az asztrobiológia nem egy új vagy önálló tudományág.

A földi élet fejlõdésének fõ lépései bolygótudományi szempontból az alábbiakban összegezhetõk.

Az élet keletkezésének idõpontjaa 3,5 és 4,0 milliárd évvel ezelõtti idõszakra tehetõ. A legõsibb életnyomok között említhetõk a Nyugat-Ausztráliában talált 3,5 milliárd éves sejtszerkezet-fosszíliák, valamint 3,8 milliárd éves, feltehetõleg biogén eredetû (élõlényektõl származó) anomáliák a fennmaradt kõzetek szénizotópjainak arányaiban.

Mint korábban említettük, ekkor a légkör fõként szén-dioxidból állt, emellett még sok molekuláris hidrogén, nitrogén, metán, ammónia, valamint vízgõz lehetett benne.

Az élet kialakulása vagy bolygónkon történt, vagy az élet máshonnan került ide. A szakemberek többsége az élet földi keletkezését preferálja - a Földön kívüli eredetnem ad választ a keletkezés kérdéseire. Az elsõ esetet tekintve érdemesaz élet kialakulásakor a bolygónkon uralkodó körülményeket, környezeti paramétereket tanulmányozni. A bolygók ugyanis fejlõdésük elején jobban hasonlítanak egymáshoz, mint késõbb. Ennek oka, hogy anyaguk összeállása, a belsõ differenciálódás (az anyagok rétegekbe - mag, köpeny, kéreg - való különülése), valamint a korai Naprendszerben jellemzõ gyakori becsapódások alkalmával sok hõ szabadul fel.

Féléves online tudományos ismeretterjesztõ tanfolyamot indított az [origo] tudomány rovata, amely a Földön kívüli élet utáni kutatás iránt érdeklõdõ, de szakirányú végzettséggel nem rendelkezõ olvasókat vezeti be az alapokba és a legújabb eredményekbe. A sorozat harmadik részében az élet lényegét próbáljuk megközelíteni. A Földön kívüli élet kereséséhez ugyanis elsõ lépésként a földi életet kell megismerni, és különösen kialakulási körülményeit megérteni.

Az exobolygók több szempont szerint is osztályozhatók, az alábbiakban ezekbõl mutatunk be néhányat.

Az exobolygókat elsõ közelítésben elsõ és második generációs planétákra osztják. Az elsõ generációs planéták a csillag keletkezése során megjelenõ protoplanetáris korongból állnak össze, míg a második generációs exobolygók a csillag halála után keletkeznek, például a szupernóva-robbanás törmelékébõl. A további felosztások általában a pályák helyzetébõl indulnak ki.

Exobolygóknak nevezzük a Naprendszeren kívüli bolygókat. A definíció egyszerûnek hangzik, de még a Naprendszerben is vitatkoznak azon, hogy mely égitest tekinthetõ bolygónak. Jelenleg az exobolygókhoz sorolnak minden Naprendszeren kívüli, csillag körül keletkezett égitestet, amelynek tömege kb. 13 jupitertömeg alatti, ugyanakkor nagyobb egy nehezen definiáható alsó határnál - ennek meghúzása az egyik probléma a Naprendszerben is. Annyit kijelenthetünk, hogy a csillagok körüli porszemcséket nem tekintik exobolygóknak, de a 100-1000 km-es testeket már igen.

Féléves online tudományos ismeretterjesztõ tanfolyamot indított az [origo] tudomány rovata, amely a Földön kívüli élet utáni kutatás iránt érdeklõdõ, de szakirányú végzettséggel nem rendelkezõ olvasókat vezeti be az alapokba és a legújabb eredményekbe. A sorozat második részében a bolygók születésének folyamatát és a Naprendszeren kívüli bolygókat ismerhetik meg.

Egy protoplanetáris korong fantáziarajza (NASA)

Asztrobiológia

Az asztrobiológia nem egy új vagy önálló tudományág.

Az elõzõekben vázoltak szerint keletkezett elemek felhalmozódnak a csillagközi térben, illetve néhány képviselõjük ott helyben alakul ki, amelyek a továbbiakban molekulákká kombinálódnak.

Az eddigi megfigyelések alapján kb.150 különbözõ molekulát sikerült azonosítani a csillagközi térben, köztük olyan hosszú láncú alkotórészeket is, mint pl. a glikoaldehidet (HOCH₂CHO). A földi élet keletkezéséhez szükséges összetett szerves molekulák közül sok a csillagközi térben is elõfordul - akár onnan is érkezhettek bolygónkra.

A csillagokban keletkezett atommagoknak ki kell jutniuk a csillagközi térbe, hogy újabb csillagok és bolygók anyagába beépüljenek. Ennek egyik lehetõsége a szupernova-robbanás. Utóbbi robbanásból alapvetõen két fajtát különítenek el. Egyikük az Ia típusú szupernóva-robbanás, amely kisebb tömegû csillagok élete végén visszamaradt fehér törpékhez kapcsolódik. Erre olyan kettõs rendszerekben kerül sor, ahol a fehér törpére a társáról anyag áramlik át, és a rajta halmozódó anyag mennyisége meghalad egy kritikus értéket.

Féléves online tudományos ismeretterjesztõ tanfolyamot indított az [origo] tudomány rovata, amely a Földön kívüli élet utáni kutatás iránt érdeklõdõ, de szakirányú végzettséggel nem rendelkezõ olvasókat vezeti be az alapokba és a legújabb eredményekbe. A sorozat bevezetõ részében megvizsgáltuk, mi az asztrobiológia, melyek a fõ kutatási területei és mi adja ezek aktualitását, illetve bemutattuk a "kurzus" tematikáját. Az elsõ részben most arról olvashatnak, hogyan keletkeztek a periódusos rendszer elemei, miként jutottak ki a világûrbe, végül pedig ott hogyan álltak össze olyan bonyolult szerves molekulákká, amelyek késõbb alapanyagként szolgáltak a földi vagy - esetleg máshol - a földihez hasonló élet keletkezéséhez.