Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája a 67P/Churyumov-Gerasimenko üstököshöz vezető és hosszú éveken át tartó bolygóközi útja során a tervek szerint 2008. szeptember 5-én mintegy 800 km-re megközelíti a 2867 Steins kisbolygót és a kis égitest melletti elrepülése során új tudományos megfigyeléseket, méréseket fog majd végezni. E sorok írója részt vesz a Rosetta program OSIRIS elnevezésű képfelvevő rendszerének tudományos adatait feldolgozó munkacsoportban, a Steins kisbolygóról eddig összegyűlt földi és az OSIRIS kis látószögű kamerájával végzett fotometriai megfigyelések feldolgozásában, valamint az aszteroidával való közeli találkozás tudományos adatainak kiértékelésében. Tulajdonképpen mit is tudunk eddig a 2867 Steins kisbolygóról?

A 2867 Steins (1969 VC) kisbolygót Nikolaj Sztepanovics Csernyik (1931-2004) szovjet csillagász fedezte fel Krími Asztrofizika Obszervatóriumban (Naucsníj, Krím) 1969. november 4-én. A kisbolygó végleges elnevezését Kärlis Augustovich Steins (1911-1983), a Litván Egyetem Asztrofizikai Obszervatóriuma igazgatójáról kapta, aki üstökös-kozmogóniával is foglalkozott, valamint 1933-ban a felfedezte a 1284 Latvia kisbolygót. A Steins mostani pályájának félnagytengelye 2,36 CSE, a kisbolygó napközelben 2,01 CSE, naptávolban pedig 2,70 CSE-re van központi csillagunktól. A pálya excentricitása 0,14, a pályasíkja pedig 9,94 fokot hajlik a földpálya síkjához. Legutóbb 2005. június 23-án volt napközelben és 3,63 év a napkörüli keringési ideje; ennek megfelelően most a Rosetta űrszonda a kisbolygót napközelpontja előtti pályaszakaszán fogja meglátogatni (a következő napközelsége 2009. február 9-én lesz). A fenti adatok alapján a Steins a Hungaria kisbolygócsalád (~1.9 CSE) és a fő aszteroida-övezet legbelső zónája (2,1-2,7 CSE) között kering a Nap körül és nincs határozottan egyikbe sem besorolva.

A Rosetta fedélzetén található OSIRIS műszer 90 mm effektív átmérőjű és 717 mm fókusztávolságú teleszkóp kislátószögű kamerájával (NAC). Ezzel, mint egy "bolygóközi űrtávcsővel" már 2006. március 11-én sikerült a Steins kisbolygóról hosszú időtartamú fénygörbét megfigyelni a látható fénytartományban a földi légkör zavaró hatásait kiküszöbölve. Akkor a kisbolygó 1,06 CSE-re volt a Naptól, és 2,30 CSE-re az űrszondától. Noha korábban már készültek mérések az égitest fényváltozásáról, annak periódusa nem volt ismert kellő pontossággal. A változások oka a szabálytalan alakú kisbolygó forgása. Több látóirányból való méréssel rekonstruálható a kisbolygó alakja és forgástengelyének iránya, így az OSIRIS-mérések nagyon fontosak voltak.

Az űrfotometriai adatok alapján a kis égitest egyszerű forgómozgást végez, amelynek sziderikus periódusa mintegy 6,05 óra (6,04681±0,00002 óra), ami megerősítette és pontosította a korábbi földi megfigyelési eredményeket.

Az Európai Déli Obszervatórium VLT Kueyen távcsövével 2005-ben végzett fotometriai és polarimetriai megfigyelések szerint a Steins albedója V-ben 0,45±0,10, amiből az effektív átmérője 4,6 km. A Rosetta OSIRIS fénygörbéjéből első közelítésben a kisbolygó egy olyan háromtengelyű ellipszoiddal modellezhető, amelynek a > b > c félnagytengelyeinek aránya a/b=1,17, a/c=1,25. Az abszolút méretét a Spitzer űrtávcsővel a termális infravörösben készített megfigyelések felhasználásával állapítottuk meg: a tengelyek teljes hossza 5,73±0,52 km, 4,95±045 km és 4,58±0,41 km. A teljes felszín 79,2 km², a térfogata 64,3 km³. A Steins egy E tipusú aszteroida és ezeknek becsült tömegsűrűségét, 2000±500 kg/m³-t feltételezve a tömege mintegy 1,7x10¹⁵ kg lehet.

Az OSIRIS megfigyeléseit más földi fénygörbékkel kiegészítve megfelelő módszerekkel előállítható a Steins kisbolygó alakjának háromdimenzíos közelítő modellje. A forgástengelyének térbeli irányát ez a modell megadja, ami az ekliptikai hosszúság 250±5 fok, szélesség -89±5 fok felé irányul, tehát csaknem merőleges az ekliptika síkjára és annak déli pólusa közelébe mutat.

A színképe alapján a Steins az E tipusú aszteroidák tagja, amelyek névadója a 3103 Eger Apollo típusú földközeli kisbolygó. A Steins színképe nagyon hasonlít az Atlanta nevű ensztatit kondrit meteoritéhez, valamint az Eger, Angelina, és Nereus kisbolygókéhoz is. A NASA Mauna Kea csúcsán lévő IRTF teleszkópjával 2006/7-ben felvett közeli infravörös színképek alapján a Steins felszíni összetétele Mg, Ca, Al szilikátokat tartalmazó 57% ensztatit, 42% oldhamit (CaS-t tartalmaz) és 1% ortopiroxén, vagyis a Steins és fent említett társai az E-kisbolygók E(II) altípusába tartoznak, amelyet más néven Angelina-típusnak is neveznek. Az űridőjárás által vörösített aubrit (ensztatit akondrit) meteoritok spektrumával is jól egyezik a Steins színképe. Az OSIRIS kutatócsoport felvetette azt a lehetőséget, hogy a nagyfokú színképi hasonlóságuk miatt, valamint előzetes égi mechanikai szimulációk alapján a Steins és az Eger egy nagyobb kisbolygó ütközéses törmelékei.

Érdemes megjegyezni, hogy a 3103 Eger kisbolygót Lovas Miklós fedezte fel 1982. január 20-án az MTA Csillagászati Kutató Intézetének piszkés-tetői obszervatóriumában, a 60/90/180 cm-es Schmidt-teleszkóppal végzett szupernóva-kereső program során fotografikusan. Az új kis égitest akkor az 1982 BB ideiglenes jelölést kapta. További hazai vonatkozású érdekesség, hogy a többször megfigyelt oppozíció és a pontos pálya meghatározása után 1992-ben a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) csillagászati táviratok központi hivatalának akkori igazgatója, Brian G. Marsden felkérte a felfedezőt, hogy az aszteroida elnevezésére tegyen javaslatot. Lovas Miklóssal közösen a nevezetes történelmi hátterű, valamint borairól híres magyar várost, Egert választottuk a kisbolygó nevéül, amit az IAU elfogadott. Röviddel ezután a színképi vizsgálatok kiderítették, hogy a kisbolygók között egy addig nem ismert színképosztályt képvisel az Eger, és attól kezdve egy új kisbolygó-csoportot, az E típusú égitestekét vezettek be - az első képviselő nevének kezdőbetűje alapján.

Kapcsolódó anyagok:

• A Rosetta űrprogram (ESA)
• ESA sajtóközlemény (2008. augusztus 4.)
• Félúton egy üstökös felé: a Steins kisbolygó közelében a Rosette űrszonda
  
• Megtalálták a Naprendszer legősibb kisbolygóit