A Spitzer-űrteleszkóp felvétele a Tejútrendszer központi vidékéről (NASA, JPL-Caltech, Potsdam Univ)

A Spitzer-űrteleszkóp honlapja

Az eddig ismert legnagyobb energiakibocsátású csillag az Éta Carinaesaját Galaxisunkban, amely közel 4,7 milliószor több energiát sugároz ki a Napnál. A Spitzer-űrteleszkóppal nemrég újabb extrém objektumra akadtak, méghozzá Tejútrendszerünk belső, porfelhők által takart régiójában, közel 26 ezer fényévre a Földtől.

A WR 102ka jelű égitest a Sagittarius csillagképben, az ún. Peony-ködösségben (magyarul Lángvörös-ködösségben) található, amelyet már régóta ismertek. Az égitest felé mutatkozó csillagközi por- és gázfelhők fényelnyelő hatása miatt azonban sokáig nem ismerték pontos jellemzőit,így valódi energiakibocsátását sem. A most még ezüstérmesnek tartott egyik kihívó a Pünkösdi rózsa köd csillaga (Peony nebula star) elnevezéssel illetett objektum, melynek becsült energiakibocsátása a NASA Spitzer űrteleszkópja és az ESO Chilében működő NTT (New Technology Telescope) távcsövének infravörös mérései alapján 3,2 milliószorosa a Napénak.

Az ilyen extrém nagy tömegű objektumok belsejében felszabaduló rendkívüli mennyiségű energia erős és változékony csillagszeleket generál, utóbbiak sebessége az 1000 km/másodpercet is meghaladhatja. Az objektum eddigi élete során nagyságrendileg 150-200 naptömegnyi anyagot dobhatott le magáról, ami közreműködhet a környezetében lévő ködösség kialakításában. Erős anyagkibocsátása mellett intenzív ultraibolya sugárzásával is erősen befolyásolja a környezetét.

Az égitest a kék óriások és az ún.Wolf-Rayet-csillagok közé tartozhat, amelyek mintegy 20 naptömegnél nehezebb égitestek, 25-50 ezer fokos felszíni hőmérséklettel és rendkívül erős anyagkibocsátással. A most vizsgált objektum átmérője mintegy 100-szorosa lehet a Napénak, tehát csillagunk helyére rakva felszíne a Merkúr pályájának közelében lenne.

A Peony csillag poros környezete a Spitzer infravörös felvételén, ahol a kék szín a 3,6; a zöld a 8; a vörös pedig a 24 mikrométeres hullámhosszú sugárzást jelöli. A kérdéses csillag az inzert közepén lévő fehér körben látható. (NASA, JPL-Caltech, Potsdam Univ)

A Tejútrendszer legfényesebb csillaga cím birtokosa egyelőre az η Car óriáscsillag, de a Spitzer űrteleszkóp adatain alapuló új kutatás szerint valószínűleg nem lesz hiány trónkövetelőkben.

A jelenlegi uralkodó az η (éta) Car csillag, melynél ez az arányszám 4,7 millió körül van. Ezek az értékek azonban csak durva becslések, hiszen a méréseket sok tényező befolyásolja. Többek között az, hogy a Peony-köd csillaga mélyen a Galaxis centrumában található, így fényének rengeteg gyengítő hatású poron kell áthatolnia mire hozzánk ér, így még az is elképzelhető, hogy valódi teljesítménye hasonló a csúcstartóéhoz, esetleg meg is haladhatja azt.

Az ilyen csillagok élettartama csillagászati időskálán mérve rendkívül rövid: millió vagy tízmillió években mérhető, amelynek végeztével hatalmas szupernóva-robbanás keretében semmisülnek meg. Ennek során sok anyagot szórnak szét a környezetükben, nehéz elemekkel "szennyezve be" a csillagközi teret, a robbanás lökéshulláma pedig újabb csillagok keletkezését indíthatja el.

A Spitzer-űrtávcső infravörös megfigyelési révén nemrég sikerült "áthatolni" az égitest irányába eső porfelhőkön, és az így született eredmények összevetése alapján több paraméterét is megbecsülni. Ezek szerintteljes energiakibocsátása közelítőleg 3,2 milliósorosa a Napénak. Eszerint valamivel elmarad az Éta Carinae mögött, azonban a mérést nehezítő tényezők, a csillagközi felhők miatt nem teljesen pontos az adat - így az sem kizárt, hogy meg is előzi társát. Elképzelhető, hogytöbb ehhez hasonló fényességű, vagy akár még több energiát kibocsátó objektum is van még a Tejútrendszerben, de sűrű fényelnyelő felhők mögött rejtőznek.

szólj hozzá: A WR 102ka csilag környezete 

A rendkívül nagy energiakibocsátású WR 102ka csillag környezete a Spitzer-űrteleszkóp felvételén (NASA, JPL-Caltech, Potsdam Univ)

A legfényesebb csillagok egyben a legnagyobb tömegűek is. A csoport a WR 102ka kezdőtömegét 150 és 200 naptömeg közé teszi. Nagyon kevés ilyen óriási csillagot ismerünk, hiszen ez a tömeg jóval meghaladja azt, ami egy csillag létrejöttéhez szükséges. A mai elméletek azt jósolják, hogy ilyen nagy kezdőtömeggel születő objektumok nem lehetnek stabilak, ezért inkább két vagy három kisebb csillagra bomlanak szét. Ugyanakkor a WR 102ka-nak nem csak a tömege, de a mérete is óriási: átmérője a Napénak körülbelül százszorosa, azaz képzeletben annak helyére téve körülbelül a Merkúr pályájáig érne.

Az óriási kezdőtömeg azt is jelenti, hogy a csillag élete viszonylag rövid, mindössze néhány millió év. Ennek során erős csillagszél formájában rengeteg anyagot veszít. A forró kék objektum intenzív ultraibolya sugárzásának hatására a csillagszélben kifele áramló részecskék nagyon gyorsan, néhány óra alatt elérik az óránkénti 1,6 millió kilométeres sebességet. Andreas Barniske (Potsdam University) szerint maga a köd is a kiáramló porból jött létre. A csillag halála az életéhez hasonlóan grandiózus jelenség lesz. A pályafutását lezáró szupernóva-robbanás Oskinova és kollégái szerint bármikor bekövetkezhet. Ennek során a közelében található bármely egyéb égitest (például közeli csillagok bolygói) meg fog semmisülni. Pozitív hozadékként azonban a robbanás lökéshulláma fel fogja gyorsítani a csillagkeletkezést a környező intersztelláris anyagban.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban fog megjelenni.

(Index, Origo)