Még annyit ha valaki megközelít 10cm-re 1 10emeletes panelházház méretű fekete porszemet tuti nem fogja vágni mi az. Ha e a helyzet áll fent a földet is körülvevő feketeséggel... ?

Válasz

?!.

Szeretném leszögezni, indulaktoktól mentes minden hozzászólásom.

Az ember nem lehet a legértelmesebb lény az egész univerzumban, ha azt sem tudja, egyedül van -e, legfeljebb / és még ez sem biztos/ a föld legértelmesebb faja. Az ember elég fejletlen ahhoz ,hogy bizonyos ösztönöket még ne tudjon "kinőni". Szeretünk meghatározni mundent, azokat a dolgokat is korlátok közé tesszük amikről olyan keveset tudunk, hogy elhitetjük magunkal, hogy mi már rről mindent tudunk. Ez akkor érdekes, ha alapul az életet vesszük. Mi az élet? Nem fogom ecsetelni mindenki tudja aki figyelt ált.iskolában. Legalábbis a Materialista világnézet szerint. Szerintem élet az is ami nélkül nincs élet. Ebbe most ne menjünk bele, viszont ha azt vesszük ,hogy mennyi mindent tudunk a földről sőt az életet is lekorlátoztuk, holmi fogalomra, akkor elfelejtettük sámításba venni mindazon dolgokat, mint pl a gáz /oxigén/ bizonyítsa be valaki , hogy az nem élőlény, ha sikerült akkor bizonyára azt méghamarabb sikerült bebizonyítania, hogy az emberi faj képes az 5.-ik dimenziót észlelni. Mert ha nem, akkor azthiszem az emberi faj utolsó előtti küldetése azt fogja meghatározni mi az élet. Mert, hogy az utolsó az élet célja lessz. Az embernek meg kell tanulnia ősi ösztönei felülírni, ahoz ,hogy eltudja fogadni azon dolgokat, amiket nem fogad el vagy képtelen feldolgozni mert nem engedi az ösztön. Csak akkor tud majd olyan dolgot csinálni amire nincs még kifejezőszó. Legyen az akár a bizonyítása vagy cáfolása az univerzum legértelmesebb lényének kilétére. Kicsi az esély ha azt veszük alapul hogy annyi galaxis van 1 univerzumban amennyi borsószem elférne 1 stadionban.

Előzmény

Válasz

Az ember a legértelmesebb lény az Univerzumban!

Amióta az ember kikövetkeztette, hogy az égitestek között vannak a Földhöz hasonlók, képzelete be is népesítette ezeket a távoli világokat. Minthogy a Földön kívüli életről semmit sem tudott, a képzelete teljesen szabadon csapongóit.
De vajon valóban teljesen kötetlenül csaponghat-e az emberi képzelet, ha más világok élőlényeiről alkot fogalmat? Azt hihetnénk, hogy igen, pedig éppen ellenkezőleg: a fantáziát valósággal gúzsba köti a földi élőlények ismerete. Az életre, az élővilágra csak egyetlen példát ismerünk: a földit, és akaratlanul ehhez hasonlónak gondoljuk a többit is. Egy alaktalan, szivacsszerű, szem, fej és végtagok nélküli lényre nehezen tudnánk úgy nézni, mint velünk egyenrangú, értelmileg fejlett „emberre". Gondolatainkban az „értelmes lény" és az „ember" fogalma összekapcsolódik, akár akarjuk, akár nem. Ezért hasonlít az értelmes hold- vagy marslakó valamiképpen az emberre a fantasztikus regényekben. Azóta komoly természettudósok is feltették maguknak a kérdést: milyennek kell lennie a nem földi, értelmes lényeknek? Sokan a következőképpen okoskodtak:
1. Az értelmes lénynek fejlett gondolkodó szervvel, idegközponttal kell rendelkeznie. Ez a szervezet legfontosabb része, ezt tehát jól kell védeni, kemény ütéseknek, külső behatásoknak ellenálló burokba - koponyába - kell rejteni. Az értelmes lénynek tehát van feje.
2. A fontosabb érzékszervek, és az agy között nem lehetnek hosszú idegpályák, mert azokon viszonylag hosszú ideig haladna az ingerek árama. Minthogy tehát az agy és a látás, hallás stb. szervei között
az idegpályák rövidek, nyilvánvaló, hogy a fő érzékszerveknek a fejen kell lenniük.
3. Hogy a tárgyakat, egész környezetünket a térben lássuk, távolságukat jól meg tudjuk becsülni, legalább 2 szemre van szükségünk. Hogy a zajforrások irányát meg tudjuk állapítani, 2 füllel kell hallanunk. Az értelmes lény fején tehát (legalább) 2 szemnek, 2 fülnek kell lennie.
Ez a legegyszerűbben úgy valósulhat meg, ha a fej két szimmetrikus félre (jobb, bal)oszlik.
4. Az értelmes lénynek át kell látnia környezetének minél nagyobb részét. Feje tehát nem lehet a talajhoz közel. Az értelmes lénynek ezért felegyenesedett testűnek kell lennie.
5. Az értelmes lény bőrének különösen érzékenynek kell lennie a külvilág benyomásaira, vagyis nem fedheti testét kemény páncél, mint a rovarokét, hanem igen szilárd, mégis hajlékony belső váznak kell tartania. A hajlékonyság miatt ennek kisebb-nagyobb darabokból és ezeket csuklószerűen, mozgathatóan összekötő ízületekből, kell állnia.
6. Az értelmes lény eszközöket, tárgyakat tud készíteni, ehhez viszont kisméretű tagokból álló, viszonylag erős fogószerszámokra szükségesek. Ezekből, a fogókból legalább kettő kell, méghozzá olyan, mely a testtől távolabbra is kinyújtható.
7. Az értelmes lénynek változtatni kell tudnia a helyét. Ehhez legalább két járószerv szükséges.
Látjuk, ilyen gondolatmenettel a képzeletünkben előállított bármilyen bolygólakó elkerülhetetlenül az emberhez lesz hasonló, sőt pontosan ember alakú lesz. Ha végigtekintünk azokon a formákon, amelyeket a fantázia alkotott más világok értelmes lényeiről, azok mindig vagy emberszabásúak, vagy jól felismerhető kombinációi embernek és állatnak.

Tisztelettel: Botos Barnabás
06 30 578 2201

Válasz

Az ember a legértelmesebb lény az Univerzumban!

Amióta az ember kikövetkeztette, hogy az égitestek között vannak a Földhöz hasonlók, képzelete be is népesítette ezeket a távoli világokat. Minthogy a Földön kívüli életről semmit sem tudott, a képzelete teljesen szabadon csapongóit.
De vajon valóban teljesen kötetlenül csaponghat-e az emberi képzelet, ha más világok élőlényeiről alkot fogalmat? Azt hihetnénk, hogy igen, pedig éppen ellenkezőleg: a fantáziát valósággal gúzsba köti a földi élőlények ismerete. Az életre, az élővilágra csak egyetlen példát ismerünk: a földit, és akaratlanul ehhez hasonlónak gondoljuk a többit is. Egy alaktalan, szivacsszerű, szem, fej és végtagok nélküli lényre nehezen tudnánk úgy nézni, mint velünk egyenrangú, értelmileg fejlett „emberre". Gondolatainkban az „értelmes lény" és az „ember" fogalma összekapcsolódik, akár akarjuk, akár nem. Ezért hasonlít az értelmes hold- vagy marslakó valamiképpen az emberre a fantasztikus regényekben. Azóta komoly természettudósok is feltették maguknak a kérdést: milyennek kell lennie a nem földi, értelmes lényeknek? Sokan a következőképpen okoskodtak:
1. Az értelmes lénynek fejlett gondolkodó szervvel, idegközponttal kell rendelkeznie. Ez a szervezet legfontosabb része, ezt tehát jól kell védeni, kemény ütéseknek, külső behatásoknak ellenálló burokba - koponyába - kell rejteni. Az értelmes lénynek tehát van feje.
2. A fontosabb érzékszervek, és az agy között nem lehetnek hosszú idegpályák, mert azokon viszonylag hosszú ideig haladna az ingerek árama. Minthogy tehát az agy és a látás, hallás stb. szervei között
az idegpályák rövidek, nyilvánvaló, hogy a fő érzékszerveknek a fejen kell lenniük.
3. Hogy a tárgyakat, egész környezetünket a térben lássuk, távolságukat jól meg tudjuk becsülni, legalább 2 szemre van szükségünk. Hogy a zajforrások irányát meg tudjuk állapítani, 2 füllel kell hallanunk. Az értelmes lény fején tehát (legalább) 2 szemnek, 2 fülnek kell lennie.
Ez a legegyszerűbben úgy valósulhat meg, ha a fej két szimmetrikus félre (jobb, bal)oszlik.
4. Az értelmes lénynek át kell látnia környezetének minél nagyobb részét. Feje tehát nem lehet a talajhoz közel. Az értelmes lénynek ezért felegyenesedett testűnek kell lennie.
5. Az értelmes lény bőrének különösen érzékenynek kell lennie a külvilág benyomásaira, vagyis nem fedheti testét kemény páncél, mint a rovarokét, hanem igen szilárd, mégis hajlékony belső váznak kell tartania. A hajlékonyság miatt ennek kisebb-nagyobb darabokból és ezeket csuklószerűen, mozgathatóan összekötő ízületekből, kell állnia.
6. Az értelmes lény eszközöket, tárgyakat tud készíteni, ehhez viszont kisméretű tagokból álló, viszonylag erős fogószerszámokra szükségesek. Ezekből, a fogókból legalább kettő kell, méghozzá olyan, mely a testtől távolabbra is kinyújtható.
7. Az értelmes lénynek változtatni kell tudnia a helyét. Ehhez legalább két járószerv szükséges.
Látjuk, ilyen gondolatmenettel a képzeletünkben előállított bármilyen bolygólakó elkerülhetetlenül az emberhez lesz hasonló, sőt pontosan ember alakú lesz. Ha végigtekintünk azokon a formákon, amelyeket a fantázia alkotott más világok értelmes lényeiről, azok mindig vagy emberszabásúak, vagy jól felismerhető kombinációi embernek és állatnak.


Tisztelettel: Botos Barnabás
06 30 578 2201

Válasz

Elméletem szerint nem volt ősrobbanás. A tudósok azt mondják, hogy az ősrobbanás óta a tér folyamatosan tágul. Szerintem nem. Erre vannak a fekete lyukak. A tér szűkül is (fekete lyuk), és tágul is, bár ez utóbbira még nem találtak példát a csillagászok. A fekete lyukak ideje is véges. Van keletkezésük, fénykoruk, és megszűnésük. És a megszűnés mindig valami új kezdete. Hiszen a világban minden erre a törvényre épül. Miért pont ez lenne kivétel?

Válasz

Jó eljátszani a gondolattal,hogy vajon nem lehetnek ezek a feketelyukak esetleg
"átjárók" , vagy ha ennyi energiát magába tömörit, mi lesz vele?
Hisz "az energia nem vész el csak átalakul".
Köszi a cikket.

Válasz

Nagyon érdekes képződmény a fekete lyuk,és jó elkerülni a találkozást. Viszont mi is a rég kihunyt csillagok gyermekei vagyunk,hisz ezekben a napkohókban keletkezett vérünk vastartalma,és a vasontúli elemek szupernovarobbanáskor.

Válasz

Köszönöm a cikket Ágika,nagyon tetszik

Válasz

Köszönöm ezt az érdekes cikket. Régebben nagyon sok hasonló témájú könyvet olvastam, jó volt feleleveníteni.

Válasz

Köszönöm, nagyon érdekes volt!

Válasz

Nagyon érdekes, és remek, furcsa dolgokat írtál. Köszönöm, hogy olvashattam, ezt a jó összeállítást.

Válasz